Szepes Mária és Hamvas Béla írásaiból összeállított, az ő szellemi barátságukat tükröző szinházi- irodalmi est, mely a látható világon túli rejtett valóságról, az ember földi útjáról és ezek összefüggéseiről szól közvetlen, őszinte hangnemben. ” Csupa hieroglifa, csupa szín körülöttünk és bennünk az egész világ, amelyek előképei benne nyüzsögnek a tengerekben, tavakban, folyókban, a természet és a civilizáció csillogó fényáradatában. De vajon értjük- e ezt az egész univerzumot behálózó időtlen jelbeszédet? Lelkünkbe hatoló mágikus hatását?” ( Szepes Mária) Az előadás a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíj programjának keretében jött létre.

„Nem törtem a fejemet azon, hogy helytelen-e a dolog. Szükségesnek látszott” – Rudolf Höss