1940-ben a budapesti Operettszínházban bemutatóra készülődtek. Eisemann Mihály legújabb művét vitték színre, főszerepben Kiss Manyival. Az előadás elkezdődött és egyszer csak Kiss Manyi hangja töltötte be a teret: „Jaj de jó a habos sütemény…” Ugye, hogy ismerős?

A Győri Balett és a Győri Nemzeti Színház közös estje a magyar zenei örökség egyik legnagyobb alakja, Kodály Zoltán munkássága előtt tiszteleg, két különböző, mégis egymást kiegészítő alkotással. Míg az egyik a kortárs tánc nyelvén, a mozdulatokon keresztül szól a szerelemről és az emberi kitartásról a másik a hagyományos népi gyökerekből, a népdalokból és a daljátéki műfajból építkezik.

Szepes Mária és Hamvas Béla írásaiból összeállított, az ő szellemi barátságukat tükröző szinházi- irodalmi est, mely a látható világon túli rejtett valóságról, az ember földi útjáról és ezek összefüggéseiről szól közvetlen, őszinte hangnemben. ” Csupa hieroglifa, csupa szín körülöttünk és bennünk az egész világ, amelyek előképei benne nyüzsögnek a tengerekben, tavakban, folyókban, a természet és a civilizáció csillogó fényáradatában. De vajon értjük- e ezt az egész univerzumot behálózó időtlen jelbeszédet? Lelkünkbe hatoló mágikus hatását?” ( Szepes Mária) Az előadás a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíj programjának keretében jött létre.