Egy fiatal polgárlány nem könnyű mindennapjait éli, karnyújtásnyira a megvetett, megpecsételt kárhozattól, ahova a szegénysorsú fiatal lányok jutnak. Kiváltképp, ha éppen az édesanyja a kerítő, és nővérei már régen beléptek az „üzembe”. Mayer Fanninak azonban a sors kezet nyújt egy magyar nábob személyében. Az életet azonban nem a mesei fordulatok építik: a jószándékú férfi nem egy bibliai nábob, hanem egy megtért, tékozló mágnás, egy idős nemes: Kárpáthy János, aki maga is a megváltást keresi. Két kiutat kereső ember szomorú találkozása ez, amely mégis megnyitja a szívet egy szerethetőbb jövő felé.

1940-ben a budapesti Operettszínházban bemutatóra készülődtek. Eisemann Mihály legújabb művét vitték színre, főszerepben Kiss Manyival. Az előadás elkezdődött és egyszer csak Kiss Manyi hangja töltötte be a teret: „Jaj de jó a habos sütemény…” Ugye, hogy ismerős? A szavakkal együtt rögtön bekúszik a dallam is. Eisemann darabja nem egy klasszikus operett, nincs hatalmas énekkara és tánckara. Amije viszont van, az a fülbemászó dallam és a magával ragadó történet Bán Sándor tenoristáról és az őt bálványozó bakfisokról.

Rudolf Franz Ferdinand Höß az auschwitzi haláltábor parancsnoka. Hogy válhat náci tömeggyilkos egy ötgyermekes családapából? Sérti-e az áldozatok emlékét, hogy egy ilyen ember életútját mutassuk be másfél-két órán át? Megpróbáljuk megérteni a megérthetetlent, – hogyan jöttek létre azok a bűnösök, akik irányításával megtörténhetett a történelem legmegbotránkoztatóbb tragédiája: a holokauszt – hogy ne felejtsünk, hogy a történelem ne ismételje önmagát, hogy mindig feltegyük a kérdést: az az út, amin mi járunk, helyes-e? „Nem törtem a fejemet azon, hogy helytelen-e a dolog. Szükségesnek látszott” – Rudolf Höss