„Egy nép legjobban a népdalain keresztül ismerhető meg” – vallotta Kodály Zoltán, akinek egyfelvonásos daljátékát 1932-ben mutatták be először a Magyar Állami Operaházban. A Székely fonó különlegessége, hogy nem egy történetre épül, hanem a magyar népdal számos kincsként továbbörökített dallamát fonja össze egyetlen füzérbe, népi eposz jellege pedig a XIX-XX. század érzésvilágát tárja a nézők elé a maga szomorkás, vágyakozó, mégis hittel teli melódiáival. Kodály remekművének köszönhetően a népzenei töredékek egységgé válnak és joggal érezzük, hogy nincs is jobb hely az egymás utáni vágyódásra, mint a csitári hegyek.

Soha ne ítélj a külső alapján! Erre figyelmeztet minket Kolozsi Angéla kedvesen humoros, szerethetően intő története a rút kiskacsáról. A jól ismert Andersen-mese fordulatai, izgalmas szereplőkkel és lebilincselő részletekkel kiegészülve elevenednek meg a Kisfaludy színpadán, hogy elvarázsoljon és jóságra tanítson kicsiket és nagyokat egyaránt.

Ray Cooney kortárs brit drámaíró bohózata az álmokról, a reményről szól, illetve arról, hogyan reagálnak karakterei, ha tapintható közelségbe hozza a sors őket vágyaikkal.