A medve című komédiában Popova Jelena Ivanovna (Szűcs Nelli) gyászoló özvegyként elzárkózik a világ elől, mígnem egy régi adósság ügyén ellátogat hozzá Szmirnov Grigorij Sztyepanovics (Varga József). Az adós és a hitelező vitája a színpadon egyre inkább a nő és férfi klasszikus párharcává, végül szerelmes szenvedéllyé alakul át. A Trill Zsolt által megformált lakáj, Luka karaktere pedig a humor megbízható forrása. A dohányzás ártalmairól című monodrámában Nyuhin Ivan Ivanovics (Trill Zsolt) tart kiselőadást a nézőknek. A kedélyesnek tűnő elbeszélése alapján fokozatosan körvonalazódik előttünk egy zsarnoki elnyomásban élő, tehetetlen férj és apa képe. Vallomása életéről, családjáról, eltiport tehetségéről a kezdeti derű után fokozatosan szánalmat, részvétet, szomorúságot ébreszt a nézőkben. A Leánykérésben Lomov Ivan Vasziljevics (Tóth László) földbirtokos a szomszéd Csubukov (Trill Zsolt) csúnyácska vénlányának (Kacsur Andrea) a kezét szeretné megkérni. Ám ez nem megy zökkenőmentesen a lány, Natalja Sztyepanovna nehéz jelleme miatt. Az első látásra kedves és szelíd kislányból ugyanis a komédia alatt veszekedős, házsártos, sőt, hisztérikus nővé alakuló Natalja sértett büszkeségből elkergeti, majd apja segítségével visszahívja a vőlegényjelöltet.

Ruszeből az idén is egy izgalmas előadás érkezik: egy Shakespeare- adaptációt láthat a nagyérdemű, melynek sikerét garantálja az előadás rendezője Dumitru Akrish (aki a tavaly látott produkció rendezését is jegyzi) és a kiváló társulat. Lear király és lányainak története fontos és érvényes kérdéseket jár körül, egy olyan előadással, mely az álnokság, a kitartás, az alázat és a szeretet témáit hozza közel nézőihez. A Dumitru Akrish rendezésében színre vitt „Lear” előadás a megélt idő kérdésére keresi a választ és arra: milyen időket élünk mi meg? Hogyan használjuk ki a ránk szabott időt? Shakespeare szövegében megjelenik az erő, a hatalom kérdése is, a ruse-i előadás pedig körüljárja: mit tesz a hatalom az emberrel? A hatalom, erőszakot szül, ami behálózza a fiatal lelket, főleg, amikor a minket körülvevő levegőből is az árad. Az agresszió, pedig mindennek a következménye. Összességében abba a lelki-láncreakcióba nyerhetünk betekintést, vagyis abba, hogy akiben egyszer megszületik ez az agresszió, átváltja azt végeláthatatlan elnyomássá az őt körülvevő világban.

1940-ben a budapesti Operettszínházban bemutatóra készülődtek. Eisemann Mihály legújabb művét vitték színre, főszerepben Kiss Manyival. Az előadás elkezdődött és egyszer csak Kiss Manyi hangja töltötte be a teret: „Jaj de jó a habos sütemény…” Ugye, hogy ismerős? A szavakkal együtt rögtön bekúszik a dallam is. Eisemann darabja nem egy klasszikus operett, nincs hatalmas énekkara és tánckara. Amije viszont van, az a fülbemászó dallam és a magával ragadó történet Bán Sándor tenoristáról és az őt bálványozó bakfisokról.