Hangversenyünket - szerzőnk stílusához méltó módon - látványos, sodró karibi lüktetésű rumbával indítjuk, az 1932-ben irt, kéthetes kubai nyaralás ihlette Kubai nyitánnyal. A mű főtémája Ignacio Pineiro Echale Salsita c dalát, a kor egyik helyi slágerét idézi. A mutatós, szórakoztató felszín mögött már itt felsejlik: mennyire komoly zeneszerzővel is állunk szemben. Bonyolult polifon szerkesztés, szellemes hangszerelés, izgalmas, széles dinamika, végül káprázatos, szinte transzba torkolló, rumbába oltott kóda jellemzi e technikailag is felsőfokú nagyzenekari tűzijátékot.

A folytatásban Gershwin legjelentősebb darabját, az 1934-ben elkezdett Porgy és Bess c. opera meghatározó témáinak "zenekari gyűjteményét" idézzük a barát és asszisztens, Robert Russel Bennett jóvoltából. 1942-ben, jóval a szerző halálát követően formálta szimfonikus szvitté az eredeti mű legjelentősebb dallamait. Külön érdekessége a darabnak 24 perces hossza, mely Reiner Frigyes karmester hatását tükrözi, a kor 78-as fordulatú, oldalanként 4 perces játékidejű hanglemezeire így éppen ráfért. A hangszerelés hűen követi a Gershwin-opera eredeti színeit, igazi emlékgyűjtemény, őszinte tisztelgés az első jazz-opera felejthetetlen alkotója előtt.

Gershwin-est elképzelhetetlen az 1924-ben keletkezett Rhapsody in Blue nélkül - melynek hirdetését maga a komponista is előbb pillantotta meg, semmint akár csak egyetlen hang papírra került volna a három héttel később már esedékes bemutatóig. A hangszerelést végző Ferde Grofé ennélfogva laponként kapta a rohammunkában készülő alkotást, melynek bemutatóján Rahmanyinovtól Sztravinszkijon át Heifetzig mindenki ott volt, aki csak a korabeli zenei életben számított. A jazz és a szimfonikus nagyzenekar első házasítási kísérlete hatalmas sikert aratott, sokan az "amerikai nemzeti zene" születését látták e műben - e darab a legismertebb mérföldkő zene- és Gershwin-történeti szempontból egyaránt.

Koncertünk végén Gerswhin-dalokat szólaltatunk meg zenekari kísérettel. Someone to watch over me, Love is here to stay, The man I love, I got rythm, Summertime.....talán a leghíresebbek, s tegyük hozzá: a legismertebb jazz-standardek is, keletkezésük óta.

Műsorunk fellépői személyükben is hordozzák a hiteles Gershwin-tolmácsolás garanciáját. Farkas Zsófi, immáron világhírű jazzénekesünk, a legendás Fekete Kovács Kornél jazztrombitás, valamint a Kodály Filharmonikusokat - ezúttal pl. a Rhapsody in Blue alatt - a zongora mellől dirigáló Kovács László vezető karmester, aki ezen előadói technikával is adózik a nagy elődök, a még köztünk élő André Previn, illetve Leonard Bernstein, és nem utolsó sorban George Gershwin gyakorlatának - és emlékének.

Gershwin-maraton. Különleges koncert, sokszínű zeneszerzői portré, mely rávilágít arra is: hová fejlődhetett volna George Gershwin, ha a sors több időt engedélyez számára, és kiteljesedhetett volna életműve, mint a XX. század legkomolyabb könnyűzene-szerzőjéé.

Műsor:

Gershwin: Kubai nyitány

Porgy és Bess szvit

Kék rapszódia

Gershwin dalok Kovács László hangszerelésében: Someone to watch over me, Love is here to stay, The man I love, I got rythm, Summertime

Közreműködik:

Farkas Zsófi - ének, Subicz Gábor - trombita

Hárs Viktor - nagybőgő, Pusztai Csaba – dob

Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel és zongorán közreműködik: Kovács László

Fotó: © Bublik Róbert