„Egy nép legjobban a népdalain keresztül ismerhető meg” – vallotta Kodály Zoltán, akinek egyfelvonásos daljátékát 1932-ben mutatták be először a Magyar Állami Operaházban. A Székely fonó különlegessége, hogy nem egy történetre épül, hanem a magyar népdal számos kincsként továbbörökített dallamát fonja össze egyetlen füzérbe, népi eposz jellege pedig a XIX-XX. század érzésvilágát tárja a nézők elé a maga szomorkás, vágyakozó, mégis hittel teli melódiáival. Kodály remekművének köszönhetően a népzenei töredékek egységgé válnak és joggal érezzük, hogy nincs is jobb hely az egymás utáni vágyódásra, mint a csitári hegyek.

Címszereplőink két, megszólalásig hasonlító kislány. Ikrek. Ez azonban mindenkit meglepetésként ér, főként a két kislányt, akik a Bühl-tavi üdülőn találkoznak -minden jel szerint- hosszú évek után, először. Luise és Lotte szülei elváltak és osztozkodtak gyermekeiken. A két kislány nyomozásba lendül, hogy kiderítsék feltűnő hasonlóságuk titkát, majd ahogyan mindenre fény derül, elhatározzák, hogy kibékítik szüleiket. A két kislány elragadó története a szeretetről és ragaszkodásról, ezúttal a színpadon varázsolja el nézőit.

1716. Temesvár. Savoyai serege ostrom alá veszi az utolsó török kézen maradt magyar várat. Ahmed pasa és lánya Szófia menekülőre fogják, kincseiket Botsinkay Gáspár birtokán ássák el. Menekülés közben Szófiát elsodorja az ár, őt a jóságos cigányasszony, Cafrinka találja meg és neveli fel. Botsinkay Gáspárt tömlöcbe vetik, fiát, Jónást vándorcigányok veszik pártfogásba. Az időközben daliás legénnyé növekedő nemes úrfi visszatér szülőföldjére azzal a céllal, hogy visszaszerezze apja birtokát, amelyet a kapzsi kormányzó, Feuerstein lovag és cselszövő szolgája, Puzzola is kiszemelt magának… Dargay Attila nagysikerű rajzfilmje után most musical formában is bemutatkozik Szaffi és Jónás szerelmi története. Felejthetetlen színházi élmény az egész család számára, tele fülbemászó dalokkal és szívet melengető pillanatokkal.