Bolha a fülbe

Ken Ludwig: Primadonnák Bohózat 2 részben

Szeretettel, a család Egy átlagos család. Magyarország. Ünnep. Örökség. Megszokott, végtelenségig ismételt mondatok. „olyan vagy, mint az apád” „te tudod, kislányom” „ennyi lenne a dolgod” „mindent feladtam érted” „egy dolgot ér el egész életében” Hol a gyökerük ezeknek a kijelentéseknek? Hogyan születik meg egy ilyen erős gondolat, mely kihatással lehet az egész életünkre; majd mindez hogyan adódik generációról generációra évtizedeken át? Egy-egy szó, attitűd, vagy pusztán a figyelem, amivel a szülő vagy nevelő helyzeteket kezel, virágokat ültethet vagy épp hegeket hagyhat a gyermeki lélekben, melyeket aztán egész életünkben hordozunk és adunk tovább. Az előadás olyan hatásokkal foglalkozik, melyek lerakódnak a pszichénk belátható és tudattalan zugaiban, és olykor marionett bábuként emelik ütésre a kezünket, nyitják szavakra a szánkat. Egy transzgenerációs időutazás révén olyan családi viszonyokba nyerhetünk bepillantást, amelyek a körülöttünk és bennünk feszülő viselkedési mintázatokra hívják fel a figyelmet. Ezáltal könnyebben felismerhetjük, ha részesei vagyunk egy bántalmazó kapcsolatnak, mérgező közegnek, így tudunk segítséget kérni, hogy lazíthassunk rajtuk. Illetve, ha már benne vagyunk, a feldolgozási folyamatot és a gyógyulást is könnyebben el tudjuk kezdeni. Vajon újraírhatjuk legmélyebb berögződéseinket? Átalakíthatjuk örökölt kényszereinket szabad döntésekké?

Arany János és Petőfi Sándor igaz barátok, úgy is mint pályatársak, és úgy is, mint emberek. E két költőóriás a barátságot választotta a versengés helyett, költői lelkiismeretük, a nép, a haza és a szabadság ügye melletti kiállásuk, valamint egymás tehetsége iránt érzett kölcsönös rajongásuk vezette őket. Sándor jelzőtűz volt, János őrláng. A tüzeik már régen kihunytak, de a fényük örökké világít. E zenés színmű nekik állít emléket.