Az apa - a Veszprémi Petőfi Színház előadása

A történet középpontjában Sára áll, aki jelenleg Ádám párja, akivel egy hosszú kapcsolat lezárása után esett szerelembe. Korábbi párja, Rafi volt, akivel 25 évesen találkozott, ez volt az első tartós párkapcsolat mindkettejük életében, összesen nyolc évig tartott, ám nem problémáktól mentesen. Rafi ugyanis erős befolyással volt Sára személyiségének alakulására, döntéseinek meghozatalára. A kapcsolatból egy idő után ki kellett törnie, de ezt nem tudta egyedül megtenni, úgy érezte, szüksége van egy megmentőre, és akkor találkozott Ádámmal. A megmentő – áldozat szerep ugyanakkor szintén rejt veszélyeket, és a legritkább esetekben alakít ki egyenrangú viszonyokat egy párkapcsolatban. Sára egyre inkább azt érzi, hogy nincs saját akarata, kiszolgáltatott mások befolyásolási szándékaival szemben. A helyzetet csak bonyolítja, hogy mind Rafi, mind Ádám Sárát vádolja azzal, hogy alapvetően manipulatív a viselkedése. A történet nem kíván igazságot tenni a szereplők között, a valóság kibogozását a nézőkre bízza, akik az előadás több pontján résztvevőként beszélgethetnek a szereplőkkel, kideríthetnek és ütköztethetnek tényeket, feltárhatják a múltat, és akár tanáccsal is elláthatják a karaktereket.

Szabó Magda a világon a legismertebb modern magyar író, könyveit 43 nyelvre fordították le. Az ajtó című regényét 1987-ben írta. A regényt megjelenése óta közel 40 nyelvre fordították le, alkotóját 2003-ban a francia Femina-díjjal tüntették ki, Szabó István 2012-ben filmet forgatott belőle Helen Mirren főszereplésével. A regényből készített adaptációkat sikerrel játsszák a színházak is. Az ajtó főhősét, Szeredás Emerencet, Júlia utcai otthona egykori bejárónőjéről, Szőke Juliannáról mintázta az író. Egy egyszerű, méltóságát őrző, élete borzalmait magába záró öregasszony és a sikeres művész, Szabados Magda szeretet-küzdelme mitikus mélységet nyer az önostorozó őszinteséggel feltárt történetben. „Én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni” – mondja regénybeli írónő, Szabados Magda. A hétköznapi látás számára meg nem mutatkozó lelki dimenziókat tár fel ez a nyomozás, amit a saját maga ellen indít az írónő és emeli Emerencet az emberi méltóság balladai hősnőjévé.

magyar nyelven A rendező szavai Az előadás szövegének 80 százaléka Végel László tollából került ki. Gyarmati Kata és én megérzéseink alapján választottuk ki a regényből a 20. század történéseire vonatkozó legjelentősebb részleteket, azokat a momentumokat, amelyek Neoplanta más aspektusát mutatják meg. A legfontosabb az volt, hogy rávilágítsunk azokra a problémákra, amelyek általában Újvidékhez és Vajdasághoz kötődnek: a multikulturális közösséghez való viszonyulásra, a nemzeti, többségi és kisebbségi, akár szexuális, értelmiségi, vagy művészi orientációk közötti különféle eltérésekben és az ezzel való szembesülésben találhatók. Esetünkben nem csupán a regény újrakomponálásáról van szó, hanem egy másfajta szerkesztésről is, ami lehetővé teszi, hogy új színpadi történések szülessenek, ez pedig teret nyit a közönséggel való értekezésre. A Neoplanta című előadás állandóan komuniklál majd az újvidékiekkel. Én személyesen több szakaszbam éltem meg Újvidéket... Valamikor a kilencvenes években magányos egyetemistaként, amikor nekem Újvidék Saigonra hasonlított, tele katonákkal, az akkori eseményekkel. Később, amikor ismét találkoztam vele, arra kérleltem ezt a várost, hogy fogadjon be, hogy hozzunk létre valamilyen pozitív kapcsolatot. Mind hordozunk magunkban valamiféle fogalmakat, pozitív előítéleteket, amelyek a korábbi idők során keletkeztek, és nehezen fogadjuk el, hogy a magunkban ápolt kép egy korábbi élményanyag képe, és hogy a városról alkotott korábbi elképzelés többé már nem létezik. Illetve csak nyomokban. Egyrészt már az újabb uralkodó felfogás a meghatározó, persze nem csak az új politikai felfogásokra gondolok. Másrészt előrelépni csak azok az emberek tudnak, akik képesek szembesülni a valósággal, esetünkben a városunk valóságával. Az előadás azonban nem csak a városról szól, illetve nem csak Végel regénye alapján mesél a történelem egy részletéről. Egy más mese is rejlik már benne, amely serkenti az ember létezését szolgáló újabb térség kialakulását. Mi ezt a térséget multikulturális közegként ismerjük, de ideje, hogy megismerkedjünk azzal a képpel is, amely nem ezt a multikulturalitást mutatja. Olykor eldicsekszünk a multikulturalizmus és az interkulturalitás fogalmaival, ha mondjuk ezekre a fogalmakra van szükségünk - például az EU-val kapcsolatban. De, ha az igazi Újvidékről akarunk beszélni, azonnal felmerül a kérdés: melyik is az az igazi Újvidék. Ezek azok a pokoli körök, melyeket meg kell járni… Körülöttünk, bennünk és az igazság érzéséhez viszonyítva. Igen, ezzel kell foglalkozni még akkor is, ha nem kellemes. Nem hivatkozhatunk örökkön azoknak az embereknek a felelősségére, akik ebben a romantikus kapcsolatban vannak Újvidékkel.