Képzeld el a világot, ahol az olvasás bűn, a gondolkodás veszélyes, és a tűzoltók nem oltanak, hanem gyújtanak. Ray Bradbury kultikus regénye olyan, mint egy sötét sci-fi film a Netflixen – csak éppen már évtizedekkel ezelőtt megírta. A Fahrenheit 451 nem csak egy disztópikus sztori, hanem kemény tükör a társadalomnak, ahol az emberek inkább néznek, mint gondolkodnak. A főhős Montag, tűzoltó – de nem a hagyományos értelemben. Feladata, hogy elégessen minden könyvet, mert a rendszer szerint azok csak bajt hoznak. De mi történik, ha egy rendszerhű katona elkezd kérdéseket feltenni? Lázadás. Veszély. És talán… remény? Lebilincselő, gondolatébresztő és fájdalmasan aktuális szöveg.

Egy fiatal polgárlány nem könnyű mindennapjait éli, karnyújtásnyira a megvetett, megpecsételt kárhozattól, ahova a szegénysorsú fiatal lányok jutnak. Kiváltképp, ha éppen az édesanyja a kerítő, és nővérei már régen beléptek az „üzembe”. Mayer Fanninak azonban a sors kezet nyújt egy magyar nábob személyében. Az életet azonban nem a mesei fordulatok építik: a jószándékú férfi nem egy bibliai nábob, hanem egy megtért, tékozló mágnás, egy idős nemes: Kárpáthy János, aki maga is a megváltást keresi. Két kiutat kereső ember szomorú találkozása ez, amely mégis megnyitja a szívet egy szerethetőbb jövő felé.

A csengő különlegessége az, hogy egyike a ritka kincsnek számító kamaraoperáknak, és az is, hogy szövegét maga a zeneszerző írta. Különleges élményeket tartogat tehát Don Annibale patikus bohó története. Egy pillanatkép szemtanúi lehetünk: a friss házasoknak egyetlen éjszakájuk van együtt, a férjnek hajnalban utaznia kell. A fiatal szerelmes, Enrico egész éjen át feltartóztatja az idősödő férjet, Annibalet a hitvesi ágytól. Ugyan miért? A megfejtés igen egyszerű: szerelmes a fiatal és szép újdonsült menyasszonyba, Serafinába. A patika csengője tehát háromszor szólal meg, Enrico háromszor ölt álruhát. Negyedszerre már magát adja, és a postakocsi indulására figyelmezteti a pórul járt férjet. Ő megy, a fiatalok pedig maradnak...