Ez a sok zenével, illetve közismert és közkedvelt slágerekkel átszőtt monológ a női lét dicsérete. Azé a kiváltságos, semmihez sem hasonlítató helyzeté, ami a nőknek megadatik, pusztán attól, hogy „a gyengébbik nem” képviselői lehetnek. Annak minden szépségével, bizonyos helyzetekben nehézségeivel, amit mindnyájan jól ismerünk. Teszi mindezt édes-bús iróniával, sok-sok humorral, életismerettel, helyenként bölcsességgel. A női lét dicsérete, ami női lét az anyaságban teljesedik ki igazán, és válik mindennél komplexebb, mindennél fontosabb tökéllyé. Ez a kétszereplős, színházszerű előadás a nő különböző életszakaszait mutatja be a születéstől a kamaszkoron át egészen a nagymamaságig. Megismerjük belőle, hogyan is nézhet ki egy lánykérés, egy esküvő és az azt követő nászút. Amelyek fontos állomásai minden ember életének, különösképpen, ha az illető nőnemű. Mert ezek az események nekik talán még fontosabbak, hiszen a nők formalistábbak a férfiaknál. És talán erősebbek is? Ha fizikai erőről van szó, bizonyára nem. De az összes többi esetben? Hát ki tudja...

„Mert gyengének lenni, az nem gyengeség, az bátorság, és főleg rafinéria. A rafinéria pedig az a tulajdonság, amivel csak a nők rendelkeznek, és remekül alkalmazható az élet minden területén, de különösen a férfiakkal szemben. Nagyon mulatságos elhitetni a másik nemmel, hogy bizonyos dolgokat csak ők tudnak megoldani: a falba beverni egy szöget vagy kicserélni egy villanykörtét, leírás alapján összeszerelni egy bútort vagy kivinni a szemetet. És meg kell hagyni őket ebben a tévhitükben.” Nos, ki tudja? Nézőpont kérdése, mint annyi minden az életben. Nem úgy a női szerep szépsége. Mert az egyértelmű. Kislánynak, kamaszlánynak, menyasszonynak, feleségnek, anyának és nagymamának lenni mind-mind nagyszerű, csak meg kell tanulni évezni ezeket a szerepeket. Élvezni és kiélvezni maradéktalanul. Hát erről szól ez az est. Amely anélkül mutatja meg a nőiség örömeit, hogy bántaná a férfit, aki – mondják – a teremtés koronája. És férfi híján nem lehet nő, ahogy rossz híján nem lehet jó, születés híján nem lehet halál. És akinek csak megszületni volt könnyű, az pontosan tudja, hogy bánat nélkül nincs öröm. Márpedig nőnek lenni csupa öröm. „Mert a napi nyolc-tíz óra munka után lehuppanni a kanapéra bárki tudna. Bármelyik férfi. Nem úgy a nő. Ő még akkor indul útjára háziasszonyként, frivol démonként, szex-szimbólumként.
Nincs üresjárat, nincs lazsálás.” Hát így…