Zongorista büszkeségünket, a hazai koncertélet egyik legaktívabb és legelmélyültebb művészét bemutatnunk teljességgel fölösleges, ám az orosz vonósnégyesről tán nem hiábavaló leírni, hogy 1945 óta működik, megalapítására a moszkvai konzervatórium falai közt került sor, legelső csellistája nem más volt, mint Misztyiszlav Rosztropovics, brácsása pedig Rudolf Barsaj. Borogyin nevét tíz évvel később vette fel a formáció, amely azóta természetesen többször is megújította teljes tagságát, ám máig őrzi kivételes színvonalát. A kvartett történetének egyik legnagyobb büszkesége az a szoros és termékeny munkakapcsolat, amelyet Dmitrij Sosztakoviccsal sikerült kialakítani rögtön az együttes megalapítását követően, és amely utóbb egy sor Sosztakovics-ősbemutató főszereplőivé tette a Borodin Quartet muzsikusait. Így aztán igazán nincs abban semmi meglepő, hogy Haydn és az együttes repertoárját ugyancsak régóta gazdagító Schnittke nyomában épp Sosztakovics zongoraötöse zárja majd a hangverseny műsorát.