Csoda

Egy színpadi előadás, amelyet hatalmas sikereket megélt film hívott életre. Az Esőember a szeretet felé vezető útról szól, arról a felszabadulásról, amit a materialitás levetkőzése jelent. Két egymásra utalt testvér közös úton indul el. Charlie ugyanis apja halála után nemcsak azt tudja meg, hogy mindössze néhány rózsabokor és egy rozzant autó az öröksége, hanem megismeri a hárommillió dollárnyi vagyonra szert tevő örököst is, aki nem más, mint az eltitkolt, intézetben élő Savant-szindrómás bátyja Raymond. A pénz megszerzésének reményében gyámságot vállal felette, majd kezdetét veszi közös életük.

A történet két szélhámosról szól: Lawrence úriember, akiről könnyen elhisszük, hogy nemesi sarj, egy száműzött uralkodó; Freddy Benson azonban kisstílű. Meséjében szegény, beteg nagymamájának gyűjt könyöradományokat. Kettejük barátsága akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy mindketten a Riviérán kívánnak turistákat kifosztani, és rájönnek, hogy szövetkezve könnyebb. A Steve Martin és Michael Caine játékával fémjelzett film nem véletlenül ihlette meg a „színházcsinálókat”. A fordulatokban gazdag és rendkívül humoros történet kiváló zenével fűszerezve robbant be a Broadwayre, útját azóta is töretlen nevetésorkán, tapsvihar és díjeső övezi.

„Ne tégy rosszat, hátha nincs Isten, aki megbocsássa.” (Szép Ernő) Mag és Maureen. Anya és lánya. Egy asszony és egy negyvenes vénlány. Valahol Írországban, avagy bárhol a világon, túl a végeken. Ahonnan elmegy mindenki. Angliába, Amerikába, akárhová. Itt bármiféle szerelem vagy emberi kapcsolódás reménye veszélybe sodorhatja anya és lánya gyűlölettel terhes, végzetes magányt oldó együttlétét. Életekről döntő üzenetek és levelek lelik halálukat itt. Közben megy a tévé. És a falak mögött zajlik a kopár, történések nélküli vegetáció morbid izgalma. Majd a tragédiába torkolló kegyetlenség. Két élet, amely örökre egybefonódott. Egymásnak gátjai, mégsem létezhetnek egymás nélkül. Akkor hát mi legyen?