A víg özvegy

A történetben egy maréknyi árva gyerek kószál a háborús front kellős közepén biztonságra, hajlékra és élelemre vágyva. Céljuk a túlélés, kilátásaik azonban nem túl biztatóak. Útjuk során nemcsak ellenséggel, de jóakarókkal is találkoznak, akik segítenek meglátni az emberséget a legembertelenebb időkben is. Hűség, barátság, bátorság csak néhány a megszerzett kincsek közül, amikre bukkannak kis hőseink, valahol Európában vándorolva. A Valahol Európában az azonos című film musical-adaptációja, ami színházunk egykori igazgatója, Korcsmáros György írói örökségét is őrzi.

Az EternalGames – A Végtelen játékai című előadásunk egy aktuális témán keresztül szólítja meg a fiatal generációt: az elektronikus eszközök mindennapi használata és ennek hatása a gondolkodásra, valamint a fizikai egészségre. Főhőseink Julcsi és Marci, két fiatal, akik Győrben az Epres utcában élnek. Julcsi készül a közelgő felvételijére, a város egyik legerősebb gimnáziumába, míg Marci játszik. A konzolján. Egész nap. Igaz, a családjukban sincs minden rendben… Talán ezért kérte meg Julcsi és Marci édesanyja Ilma mamát, hogy amíg távol van, vigyázzon a gyerekekre, és meséljen nekik. Aztán a történet egészen furcsa fordulatot vesz, fiatal hőseink egy új, ismeretlen és izgalmas világba lépnek át. Julcsi és Marci útját szamuráj harcosok, névtelen katonák és boszorkányok keresztezik, hogy a Végtelenség Birodalmát uraló Királynőhöz érve kiderüljön, vajon hőseink vissza tudnak-e térni a valóságba? Kísérjük őket együtt az útjukon a Győri Nemzeti Színház legújabb ifjúsági előadása során! Tartsanak velünk!

Szabó Magda a világon a legismertebb modern magyar író, könyveit 43 nyelvre fordították le. Az ajtó című regényét 1987-ben írta. A regényt megjelenése óta közel 40 nyelvre fordították le, alkotóját 2003-ban a francia Femina-díjjal tüntették ki, Szabó István 2012-ben filmet forgatott belőle Helen Mirren főszereplésével. A regényből készített adaptációkat sikerrel játsszák a színházak is. Az ajtó főhősét, Szeredás Emerencet, Júlia utcai otthona egykori bejárónőjéről, Szőke Juliannáról mintázta az író. Egy egyszerű, méltóságát őrző, élete borzalmait magába záró öregasszony és a sikeres művész, Szabados Magda szeretet-küzdelme mitikus mélységet nyer az önostorozó őszinteséggel feltárt történetben. „Én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni” – mondja regénybeli írónő, Szabados Magda. A hétköznapi látás számára meg nem mutatkozó lelki dimenziókat tár fel ez a nyomozás, amit a saját maga ellen indít az írónő és emeli Emerencet az emberi méltóság balladai hősnőjévé.